Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zubbonygombtól a Messerschmitt vadászgépig

2002.12.04
Zubbonygombtól a Messerschmitt vadászgépig

 

A sisak, amely belenőtt a fába
 
Oroszkán járunk, a huszonnyolc éves ?ákovič Lászlónál. A szerény, halk szavú fiatalemberről senki sem gondolná, hogy egy ritka szakma mestere, szenvedélye sem mindennapi, szinte megszállottan kutatja és tárja fel az 1944–45 fordulóján a térségben kialakult hadi helyzet, a front nyomait, emlékeit. – Gyerekkorom óta szenvedélyesen gyűjtöm a II. világháborús katonai tárgyakat, személyes holmikat, egyenruha-tartozékokat, fegyvereket, mindent, ami ódon padlásokon, kamrákban, pincék mélyén föllelhető. Katonatisztnek készültem, végül Uherský Brodban végeztem el egy speciális fegyvermesteri iskolát. Utána a brünni Zbrojovkában dolgoztam. Bár Csehszlovákia megszűnésekor hazatértem, és jelenleg buszsofőr-ként dolgozom, a hobbimat nem adtam fel, sőt időközben egy mini hadtörténeti gyűjteményt is létrehoztam – mondja ?ákovič László, és bevezet a házi múzeumba.Mit rejtenek a régi padlások?Az alig néhány négyzetméteres helyiségben tapintható és kézzel fogható a múlt: gépfegyverek, lövegek, egyenruhák, kitüntetések, harci jelvények, érdemérmek, hadi térképek, sisakok, katonaládák, csákók, zubbonyok, tábori lapok, zsoldkönyvek idézik a több mint ötven évvel ezelőtti eseményeket. Az egyik asztalon egy könyvet pillantok meg, felütöm. Nem hiszek a szememnek, Hitler 1935-ös, berlini kiadású Mein Kampfja. – Hát igen. Hitler őrült volt, szörnyű, amit művelt, de a történelemhez sajnos ez a könyv is hozzátartozik – mondja László. A vitrinekben rengeteg szakkönyv, folyóirat és katalógus sorakozik. – Most már inkább ezek alapján dolgozom, bár rengeteg hasznos tanácsot és útmutatást kaptam idős emberektől, szemtanúktól, frontharcosoktól is. 1996 óta detektoros fémkeresővel dolgozunk, csoportommal bejártuk a kicsindi erdőt, Párkány Hegyfaroknak nevezett részét, Leléd és Helemba környékét. Most éppen a Szent László Hadosztály nyomait és emlékeit kutatjuk, nem véletlen tehát, hogy itt is elsősorban a magyar és a német hadsereg tárgyait, felszerelési tartozékait látják – közli a házigazda.A Szent László Hadosztály nyomában
A Szent László Hadosztály jelvénye
 
– 1944 karácsonyától 45 márciusáig a környékünkön állt a front – folytatja László. – A németek karácsony tájékán kezdték meg a visszavonulást, a hármas és a nyolcas páncélos hadosztály Bénynél épített pontonhidat, a hatos Garamkövesdnél. A bényiek is segítettek nekik csónakokon lőszert és sebesülteket áthozni, tőlük származik a gyűjtemény német anyaga is. Az 1945-ös januári orosz áttörés után a szovjetek páncélosaikkal csaknem Érsekújvárig, Komáromig elértek. Viszont február 17-én az Ardennekből visszavont SS-hadosztályok, melyek zömét akkor már a Hitlerjugend tagjai alkották, az oroszokat szinte belefullasztották a Garamba. Véres csaták, tűzharcok folytak, ehhez kapcsolódik a Szent László Hadosztály tevékenysége is.A hadosztály az Ipolyt védte, visszavonuláskor Kicsinden kellett volna átkelniük, csakhogy az oroszok már a faluban voltak, bekerítették őket. Sokan estek el tűzharcban, mégis szinte teljes létszámban sikerült Ausztriába vonulniuk. A Szent László Hadosztály több egykori tagját felkerestem, visszaemlékezéseket, beszámolókat olvastam el és hallgattam meg, köztük egy esztergomi bácsiét is. Ennek alapján jártuk be az egykori hadműveleti területet. Futó- és lövészárkokat tártunk fel, erdőkben, vízmosásokban kutattunk. Rábukkantunk arra a helyre is, ahol az említett hadosztály egy lőszerekkel teli teherkocsit robbantott szét, nehogy a muníció az oroszok kezébe kerüljön. Ez egy régi ?koda autó volt, megtaláltuk a gumiabroncs egy darabját a címerrel, a földből dögcédulák, vagyis azonosító lapkák is előkerültek, ám ezek szerencsére még nem voltak bepontozva, tehát nem halott katonákhoz tartoztak. A hadosztály több jelvényét is megtaláltuk. A kicsindi erdőben egyébként rengeteg magyar katona esett el. Nem is oly rég egy német tömegsírra bukkantunk, azonnal értesítettük az eperjesi hadigondozót, amely a nemzetközi vöröskereszt és a berlini kormány segítségével intézkedett. Tavaly egy bényi szántásban a fémdetektor szokatlanul erős jelzést adott. Ásni kezdtünk. Egy magyar honvéd sírjára bukkantunk. Sajnos a dögcédula nem került elő, de pár pengőt és egyenruhagombokat is találtunk mellette. Golyószórós lehetett, mert tárak és lőszeresládák is voltak körülötte. A bényi önkormányzat és a plébános úr segítségével, hivatalos keretek közt, ünnepélyesen a bényi temetőben helyeztük örök nyugalomra az ismeretlen magyar honvédet, az újratemetésen magyarországi küldöttség is részt vett – mondja ?ákovič László.Két érdekes lelet
Egy megtisztított, rendbe tett MG–42-es golyószóróval
Pereszlényi Árpád felvételei
Egészen meghökkentő helyeken is ráakadnak világháborús tárgyakra. A Párkányhoz tartozó Hegyfarkon például egy golyóütötte katonai sisak állt ki a fatörzsből. A sisak fele. A másik felét körbenőtte a fa. László további büszkesége egy MG–42-es német golyószóró. Több helyen is sérült, kapott találatot, úgyhogy rendkívül sokat kellett vele pepecselni, míg felújította. Legutóbb Kisgyarmaton egy lezuhant Messerschmitt vadászgép roncsait tárták fel, a földben annyira tönkrementek az alkatrészek – köztük az alumíniumtartozékok is –, hogy úgy vöröslött, mint a bauxit.– Egyébként senki se gondolja, hogy ezekkel a fegyverekkel még lőni is lehet, az sem ajánlatos, hogy most csapatostul rohanjanak földet túrni. Ehhez a munkához hozzáértés és szakmai háttér is kell – mondja ?ákovič László. Ő rengeteget jár a hadtörténeti múzeumokba is, a budapestivel rendszeres kapcsolatban áll, de megfordult már a San Marinó-iban is.– A tárgyakkal nem szabad visszaélni. Fő a hitelesség és a tökéletes felújítás, konzerválás. Utálom azokat, akik ebből pénzt csinálnak, csencselnek vele. A militarycuccokból mára üzletág lett, de sok a hamisítvány, a bóvli. Ezt különösen magyarországi börzéken tapasztalom – mondja házigazdánk. – Volt olyan, hogy egy jelvényt akartak eredetiként rám sózni, harmincezerért. Aki a legalaposabban nem ássa bele magát a fegyver- és viselettörténetbe, azt könnyen átverik – jelentette ki László. Fegyverkovácsként tisztában van a feltárás veszélyeivel is. Mint mondta, ha a fémdetektorral aknát, gránátot találtak, azt azonnal jelentették. – Ezt a munkát tehát nem lehet és nem szabad dilettáns módon, pénzsóvárságból végezni – teszi hozzá házigazdánk.?ákovič László órákig tudna mesélni a magyar hadsereg fegyverzetéről, a felszerelési tárgyakról. Számára minden kis alkatrésznek, csavarnak, tartozéknak különös varázsa van. Sorolja a típusokat, a technikai kivitelezést, a konstrukciós felépítést. – Szerencsés ember vagyok, mert a szakmám egyben a szenvedélyem is – mondja búcsúzáskor vendéglátónk.

 

BUCHLOVICS PÉTER

Forrás:

http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20021204&cl=43725