Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szenzációs aranylelet Baks határában

2007.10.10

Szenzációs aranylelet Baks határában

 

Szenzációs leletekre bukkantak a régészek a Móra Ferenc Múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézete közös ásatásán a Csongrád megyei Baks határában. A bronzsarlók, díszes tokosbalták mellett egy agyagedényben tizennégy darab finoman díszített aranykarikákat találtak.

Az ELTE Régészettudományi Intézete és a Móra Ferenc Múzeum, a Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma ásatást folytatott Baks határában Dr. V. Szabó Gábor a Régészettudományi Intézet adjunktusának vezetésével. A késő bronzkori település területe, amely a Tisza egykori árterében fekszik és még most is látványosan, szigetszerűen emelkedik ki környezetéből.

Az 1700-as évek végén készült, a Tisza szabályozás előtti vízi világát ábrázoló térképeken a szigetet hatalmas mocsárvilág veszi körül. A rejtett, jól védhető, árvizektől nem fenyegetett, de a folyó adta közlekedési útvonalhoz szorosan kapcsolódó sziget ideális megtelepedési lehetőséget nyújtott az őskori ember számára.

A lelőhelyen a Gáva-kultúra jelentős települése feküdt Kr. e. 12-10. század között. Ez a kultúra a Kárpát-medence Tiszától keletre fekvő területein terjedt el.

A felszíni leletek gazdagsága arra utalt, hogy itt egy jelentős, a korszakban meghatározó szerepet betöltő település meglétével kell számolni.

2006-ban, a hallgatókkal folytatott terepbejárás során a lelőhelyen a felszín egy pontján bronztárgyak töredékeire bukkantunk. Ezt követően egy csaknem 20 tárgyból álló késő bronzkori bronztárgyakból álló kincsleletet gyűjtöttek össze egy kb. 150 négyzetméter nagyságú felszínről. A bronzbaltákból, sarlókból és lepényszerű nyers rézrögökből álló kincsegyüttes helyén idén nyáron adódott lehetőség egy kisebb hitelesítő ásatás végrehajtására.

Az ásatással az volt a cél, hogy kiderítsük, vajon miért kerültek a föld alá ezek a bronzok, és hogy rejt-e még hasonló bronztárgyakat a föld.

Módszer a következő volt: a 2006-ban előkerült bronztárgyak helyén egy kutató szelvényt jelöltek ki, hogy segítségével a bronzlelet helyét földerítsük. Ezzel párhuzamosan a lelőhely 28 hektáros területét fémkereső műszerekkel centiméterről centiméterre, szisztematikusan átvizsgálták és minden előkerülő bronztárgyat, pontos helyét bejelölve térképre vittünk.

A hitelesítő ásatás nem várt gazdagságú leletanyagot hozott felszínre. A kincslelet helyén, a mélyebb rétegekben, a leletegyüttes újabb tárgyait találtuk meg: bronzsarlókat, díszes tokosbaltákat. A bronztárgyak valószínűleg egy egykori ház környezetében, a felszín közelébe lettek a föld alá helyezve. Ide rejtették el az ásatás egyik szenzáció számba menő leletét, egy apró agyagedénykében 14 darab, finoman díszített aranykarikát.

15-20 méterre ettől a helytől fémkeresőinkkel újabb bronztárgyakra bukkantak. A szántás által megbolygatott, széthúzott kincsegyüttes csaknem 30 tárgyat tartalmazott: tokosbaltákat, sarlókat, nyersanyagrögöket és fűrészeket.

Mindkét bronzkincs a késő bronzkori településen belül lett elrejtve. Előkerülési helyükön kijelölt kutató szelvényeinkben az egykori házakhoz tartozó cölöplyukakat, az épületek környezetében ásott terménytároló- és agyagkitermelő gödröket találtunk. A gödrök betöltésében lévő összeégett házfaltapasztások, olvadt kerámiadarabok, a nagymennyiségű szénné égett gabonaszem és több köbméternyi hamus föld arra utalt, hogy a telepet fennállása alatt legalább két nagy krízis érte. Hogy a pusztulás ellenséges támadással vagy csak egy tűzvésszel hozható-e összefüggésbe, nem tudták eldönteni.

A két bronzegyüttes és az aranykincs mellett említést érdemel a gödrökből előkerült gazdag kerámiaanyag is. A durvább díszítésű nagy tárolóedények, az árkolással díszített fényes fekete tölcséres nyakú amforák, a díszes tálak és tányérok, a perem fölé húzott fülű tárolóedények töredékei arra utaltak, hogy a tűz pusztítása után az egykori háztartások elpusztult edénykészletét a leégett házak körül húzódó gödrökbe dobálták be.

Az ásatás során feltárt gazdag leletanyaghoz hasonló jelentőséggel bírnak a bronztárgyak is. A 28 hektáros lelőhely átvizsgálása során csaknem 800 szórvány bronztárgyat találtunk. A tárgyak az egykori település felszínén nem egyenletesen szóródtak szét; sűrűsödési pontjaik talán az előkelőbb háztartások vagy ipari zónák helyét jelzik. A legszebb leletek egyike egy díszített pengéjű, tömör markolatú bronzkard négy összeillő darabja volt, de szép tokosbaltákat, lószerszámokat és számos eszköztöredéket sikerült a szántott rétegekből összegyűjtenünk.

Baksi feltáró munka egy 2006-ban kezdődött, nagyobb kutatási program keretébe illeszkedik. A program a késő bronzkor egyik jellegzetes jelenségével az ún. deponálással foglalkozik. Ebben az időszakban Európa szerte elterjedt jelenség volt nagy értékű fegyverekből, ékszerekből és eszközökből álló kincsek föld alá helyezése. Hazánk különösen gazdag bronzkincsekben. Számuk csak Kelet-Magyarország területén megközelíti a 300-t. Földbe kerülésük oka vitatott. A kutatók egy része kincseket áldozati, fogadalmi célból elrejtett javaknak gondolja, mások mesteremberek vagy kereskedők elrejtett készleteinek, esetleg egyének vagy közösségek háborús helyzetben elrejtett kincseinek vélik őket.

Sajnos nagyon kevés bronzkincs került elő régészeti feltáráson, így valós lelőkörülményeikről csak keveset lehet tudni. Ahhoz, hogy a kincsek fölbe kerülésének az okát megértsük, minél több gondosan feltárt és dokumentált leletre van szükség. A cél minél több zárt együttest feltárni és dokumentálni.

A másik sürgető oka kutatásainknak, a bronzkincsek növekvő veszélyeztetettsége. A 90-es évektől kezdődően kincsrablók kezdtek el kutatni őskori lelőhelyeken bronztárgyak után. Kisebb részük jó szándékkal, gyakran lokálpatriotizmussal vegyes kincskereső vággyal kutat védett lelőhelyeken, gyakran fel sem fogva azt, hogy micsoda kárt okoznak azzal, hogy a leleteket szakszerűtlenül, dokumentálás nélkül gyűjtik össze, dúlásukkal megfejthetetlenné téve eredeti összefüggéseiket.

Veszélyesebb a rablók másik fajtája, a pénzkereset reményében fosztogató profik csapata. A nyugat-európai műkincspiacon a Kárpát-medencei míves bronztárgyaknak igen magas ára van, ami sokakat arra ösztönöz, hogy fémkereső műszereikkel az ilyen korú lelőhelyeket fosztogassa. Rablásuk nyomaival egyre több bronzkori lelőhelyünkön találkoztak. Számos gazdag, fémedényeket és fegyvereket tartalmazó bronzkincset csempésztek ki az országból már eddig is, noha a törvény tiltja és börtönnel bünteti a régészeti lelőhelyek kirablását.

Eddig 7 zárt leletgyüttest sikerült feltárni és dokumentálni a Bakson is alkalmazott módszerrel az ország különböző tájain.

Sajnos Bakson is észlelték a kincskeresők nyomait. Kár lenne, ha ezt a lelőhelyet is tönkretennék a fosztogatók, ezért kérnek mindenkit, ha ilyen tevékenységgel találkozik, azt jelentse a szegedi múzeumban vagy a rendőrségen.

A terepen az ELTE Régészettudományi Intézet 12 lelkes diákja, Váczi Gábor PhD ösztöndíjas régész, Bacskai István fémkeresős és Dankó Szabolcs fotós dolgozott. Az ásatáshoz Lőrinczy Gábor és Bende Lívia szegedi régészektől, Tóth Zoltán polgári vállalkozótól és Márkus Gábor geodétacsapátától kaptak nélkülözhetetlen támogatást. Nagyon sok segítséget kaptak a dóci önkormányzattól és a terület gátőrétől Soós Zoltántól és nem utolsó sorban a földterület bérlőjétől, Héjja István gazdálkodótól - számolt be a munkáról Dr. Szabó Gábor adjunktus, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetétől.

 

Forrás:

http://www.delmagyar.hu/csongrad_hirek/szenzacios_aranylelet_baks_hataraban/2033552/