Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Siker a roncsderbin: hatvan év után bukkantak a repülőre (116)

2008.08.31

Siker a roncsderbin: hatvan év után bukkantak a repülőre

 
 
Az önkéntes roncskutatók Abony és Szolnok között megtalálták Bejczy József századparancsnoknak a második világháborúban lezuhant gépét. Magyarországon 1700 repülőroncs ismeretes, de eddig csak két-háromszázat tudtak felderíteni a hobbijukra milliókat áldozó önköltséges kutatók.
A learatott búzatáblán már várnak a kutatók és a szemtanúk. Józsi bácsi és Pista bácsi – mint a szakértőknek korábban – nekünk is elmondja, hogyan emlékszik vissza Bejczy József, azaz "Dzsó" 1944-es katasztrófájára. "Hat-hét éves gyerek lehettem, amikor lezuhant a gép. Itt éltünk egy tanyán" – kezdi Józsi bácsi, majd a szántó egy pontjára bök, ahol korábban az épület állt.
"A repülő füstölt, de nem égett, majd a földbe csapódott. Minket, gyerekeket nem engedtek ki a házból, hiszen itt voltak az oroszok, így csak másnap tudtuk megnézni" – mondja a másik nyugdíjas. Emlékeik szerint a gép úgy belefúródott a földbe, hogy csak a farka látszott ki. Azt furcsállják, hogy a pilótára a gép mellett találtak rá. Józsi bácsi nagyapja lópokrócba csavarta és eltemette a katonát, felesége pedig a sírt gondozta. Akkor még úgy tudták, hogy német gépet lőttek le az oroszok, mivel a német és a magyar felségjelzést a laikus könnyen összetéveszthette. Néhány évvel később, amikor a tanács tudomást szerzett a roncsról, beszántották, a tanyát pedig a téeszesítés idején rombolták le.
Kezdők szerencséje
Elindulunk a kukoricásba bizonyítékot, vagyis repülőgépből származó lemezdarabokat keresni. A műszerek pihennek, egyelőre csak szemmel kutatunk. Magó Károly főtörzsőrmester, a szolnoki Repüléstörténeti Múzeum munkatársa kiosztja a feladatot: kapunk egy-egy sort, azt fésüljük át. A tízperces, görnyedt keresés után nem találunk semmit. Kalauzunk furcsállja, hogy évek alatt sem került elő egyetlen kicsi lemeztöredék sem. Holott a repülő darabjai legtöbbször nagy területen szóródnak szét. Nem adjuk fel, a főtörzzsel az egykori tanya felé vesszük az irányt. Az épületnek fontos szerepe van a felderítésben, hiszen a szemtanúk szerint a tanyával szemben, körülbelül háromszáz méterre csapódott be a repülő. Az egykori épület helye a szántón lépkedve valóban észrevehető, sőt többé-kevésbé behatárolható. A földön cserépdarabok, üvegszilánkok, törött téglák hevernek. "Egy kétpengőst is találtam már" – mondja Magó Károly. Az edények maradványai között egy fémlemezt találok, rögvest át is adom a szakértőnek. "Ez bizony repülőből származik“ – jelenti ki, majd megmutatja a szegecseket és a helyüket is. Azt viszont nem lehet biztosan tudni, hogyan került a tanya területére az alumíniumdarab.

Vasrúd, kapa, patkó
Miután egy másik, néhány centis lemez előkerül, a szemmel keresést felváltja a fémdetektoros pásztázás. Időközben három fiatal roncskutató is csatlakozik. A tanya helyétől GPS-szel, azaz műholdas helymeghatározóval kimérnek háromszáz métert, a szemtanúk által saccolt becsapódás helyét, majd előkerülnek a műszerek. Józsi bácsi, aki hazament egy időre, délutánra visszatér. Láthatóan nagyon izgatott, megtalálhatjuk a gépet, s ezáltal gyerekkori élménye is kézzelfoghatóvá válhat. A kutatók módszeresen kezdik átvizsgálni a területet a kétszer egyméteres, általuk keretnek nevezett fémkeresővel. Két ember a föld fölött viszi a keretet, egy harmadik pedig a pittyegő-kotyogó géphang anomáliáit füleli. A műszer – elméletileg – képes jelezni egy három-négy méter mélyen fekvő, hordó nagyságú fémtárgyat. Néhány perc detektorozás után sivítani kezd a berendezés. Előveszik a kisebb tárcsával felszerelt fémérzékelőt, amivel pontosabban tudják meghatározni, hol kell ásni. Kevés föld kiemelése után azonban kiderül: árnyékra vetődtünk, egy vasrúd miatt jelzett a detektor. Ahogy haladnak a terület átvizsgálásával, ugyanígy találnak egy kapát és egy patkót.

Siker, vagy a műszer gerjed?
Ahogy lankad a csapat, úgy merül a fémérzékelő akkumulátora is. Fél négy körül bejelentik:már csak hatvan percig bírja a berendezés. Ismét visító hangot hallunk, de lehet, hogy csak gerjed a gép. Mégis egyre gyanúsabbá válik: lehet odalenn valami hatalmas, mert a műszer többször majdnem kiakad. Aprókat lépdelve próbálják körülhatárolni a helyet, majd jön a tárcsás detektor. Nem jelez semmit, de ez nem képes olyan mélyre hatolni, mint a keretes. Tehát az a valami jó mélyen van. Nekikezdenek az ásásnak, érezni lehet, hogy nem olyan hévvel lapátolnak, mint akik egy patkóra számítanak. Mélyül a gödör, majd kevert földet találnak, ami biztató, mert a roncs szándékos eltüntetésére utal. Mikor először súrlódik fémhez az ásó, megállnak egy pillanatra, majd kézzel vesznek ki egy ezüstszínű lemezdarabot. Néhány másodperces tanácskozás után megállapítják, hogy az egyszerű bádognak tűnő darab a repülő hónaljlemeze vagy buborékja lehet (akármik is ezek). Áhítattal folyik a lapátolás, majd előkerülnek törzs- és szárnydarabok is. Tovább nem ásnak, mert ahhoz már engedély kell, de most már biztosak benne: Bejczy József Messerschmitt Bf 109-esének roncsai hevernek a földben, nem messze tőle pedig a pilóta nyugszik.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

obolus@freemail.hu

(Obolus, 2008.09.21 03:13)

Sok sikert a további kutatáshoz!