Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősi ékszer egy dombóvári ház alól

2012.01.28

Ősi ékszer egy dombóvári ház alól

Vaskori csónakfibulát ajándékozott egy magát megnevezni nem kívánó személy 2011 karácsonyának előestéjén a Dombóvári Helytörténeti Múzeumnak. A ruhát összekapcsoló díszes tű az ajándékozó családi házának felújítása során évtizedekkel ezelőtt került elő több más tárggyal együtt.

 


 
 
 
 
A női ünnepi viselet rés...
A női ünnepi viselet része volt – 2700 éve
Fotó: Szabó Géza
 

A névtelen adományozó családja az 1960-as évek elején döntött úgy, hogy felújítja házát. Az építési munkálatok során akadtak rá egy kerámiaedényben a mintegy tucatnyi ókori, többségében csónakfibulára, amelyek azonban sajnos az idők során elkallódtak. A nagyméretű bronzfibulát azonban a család évtizedeken át megőrizte, és most úgy döntött, legjobb helye a múzeumban lesz. A beszolgáltató 2011. december 23-án délután jelent meg a Dombóvári Helytörténeti Múzeum vezetőjénél, Kriston Vízi Józsefnél, és azzal a feltétellel adományozta a fibulát a közgyűjteménynek, hogy az kizárólag Dombóvár városában maradhat.

Az előkerülés körülményeiről elmondottakból a kutatók arra következtettek, hogy a családi ház építési munkálatai során nem egy sír, hanem egy földbe rejtett áldozati ajándék került elő. Hasonló módon bukkantak az első hasonló típusú tárgyakat tartalmazó leletanyagra Ravazd-Kisravazdon 1845-ben – mondta el lapunknak Szabó Géza régész, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense.

A régészeti szakirodalomban csónakfibulának nevezett viseleti tárgy nevét kengyelének sajátos formájú kiképzéséről kapta. Ezek a jellegzetes formájú, általában gazdagon díszített kapcsolótűk a kora vaskorban feltehetően az itáliai divat hatására terjedtek el, hamarosan helyben is másolni kezdték, majd a dunántúli műhelyekben nagy számban „gyártották” őket. Készítésük nem köthető egyetlen etnikumhoz, formájuk, viseletük inkább a korabeli divatáramlatokat tükrözi – mondta el Kriston Vízi József. Szabó Géza szerint elterjedésük súlypontja a Dunántúlon van, ez a tárgytípus főként a Balaton vonalától északra kerül elő, de több lelőhelye ismert délnyugati megyéinkből is.


A most a Dombóvári Helytörténeti Múzeumba került 12 centiméter hosszú csónakfibulát 2700 éve önthették a Kapos folyó mentén viaszveszejtéses technológiával. A bonyolultabb alakú eszközök, szobrok készítésekor először viaszból mintázták meg a tárgyakat, amit agyaggal vettek körbe. A kiszárított agyagot kiégették, s így kiolvadt belőle a viasz, amelynek helyére bronzot öntöttek. A fibula csónakívének mélysége 4 centiméter, a csónak szélessége 1,5 centiméter, magassága pedig 1 centiméter. A fibula kitűnő állapotban maradt meg, bár a mintegy 10,5 centiméter hosszú tű az adományozó elmondása szerint az 1970-es években eltörött, ezért házilagosan, pillanatragasztóval rögzítették. Ezt a dombóvári szakemberek szakszerűen javítani fogják.

Kriston Vízi József szerint a fibula a női ünnepi viselet része volt. Sírokban és kincsleletekben egyaránt előfordulnak, így rangjelző szerepe mellett elképzelhető egyfajta kultikus jelentése is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.