Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NÁDARATÓK TALÁLTAK RÁ A CSATAREPÜLÕRE

2008.08.31

NÁDARATÓK TALÁLTAK RÁ A CSATAREPÜLÕRE

Ötvennyolc év után, május 2-án emelték ki a Velencei-tó mocsarából egy IL-2-es szovjet csatarepülõ roncsát. A második világháború vége felé lelõtt gépet átvizsgálták a roncskutatók, akik emberi csontokra bukkantak a szárnyaszegett gépmadár mellett. Sikerült találnunk egy szemtanút, aki annak idején látta az IL-2-es lel
övését.


– Meglepõdtem, amikor észrevettem, hogy a nádrizómák közül kiáll egy rozsdás fémdarab a mocsárban – meséli Szabó Béla nádvágó vállalkozó. – Eddig itt a V–12-es táblában ilyesmit még nem találtunk. Valószínûleg az úszóláp egy darabja emelhette ki a különös testet. Bejelentettük, hogy valószínûleg repülõgéproncsra bukkantunk.

Jelzett a fémkeresõ

– A II. világháború idején több repülõ is lezuhant a Velencei-tó környékén – magyarázza Tóth Ferenc, a Magyar Veteránrepülõ-szövetség kutatásvezetõje. – Se
jtettem, hogy itt, Pákozdnál is lehet repülõroncs. A helyszíni szemlén megállapítottuk, hogy egy szovjet IL–2-es csatarepülõ szárnya áll ki a mocsárból, erre a lemez szegecselése utalt. A keresõ azonban valamilyen nagyobb fémtárgyat is jelzett. A további kutatás során rátaláltunk az IL–2-es többi részére. Emelõcsigánkkal azonban 400 kilogrammnál nagyobb súlyt nem lehet kiemelni, így egyelõre csak a gép egyik szárnyát, a géptörzs páncéllemezének egy darabját és a futómûveket tudtuk felszínre hozni. A roncs többi részét talán a következõ télen sikerül kivenni, ha az idõjárás, illetve az anyagiak lehetõvé teszik. Költséges az ilyen munka, nagy teherbírású darut is kellene telepíteni a helyszínre. Ha nem kapunk anyagi támogatást, a roncsok továbbra is a mocsárban maradnak. A gépet egyébként valószínûleg 1945. március 9-e körül lõtték le. Többet megtudhatunk majd a történetérõl, ha megvizsgáljuk a roncsokat. Akkor talán kiderül az is, kik ültek a gépen. A kutatás során emberi csontok is elõkerültek: valószínûleg a pilóta vagy a lövész földi maradványai. A mocsárból akkor sem juthattak volna ki élve, ha túlélik a zuhanást.

Vérzivatarban

Az idõsebb pákozdiak még emlékeznek a vérzivataros idõkre. Hegedûs József 14 éves korában tanúja volt számos harci eseménynek.

Ennek az IL–2-esnek a lelövését is láttam a pákozdi hegyrõl – meséli Józsi bácsi. – A tó túlpartján húzódó vasutat bombázták a gépek. Erõs légvédelmi tüzet kaptak, rengeteg lövedék robbant szét a repülõ körül a levegõben.

Cigánykerék

Az IL–2-es úgy egy
kilométeres magasságból kezdett meredeken zuhanni a mocsár felé. Amikor becsapódott, cigánykereket vetett, közben 15-20 méter magasra csapta fel a vizet és az iszapot. Szinte másodpercek alatt elsüllyedt. A személyzet nem ugrott ki ejtõernyõvel, egyértelmû
volt, hogy nem élhették túl a végzetes zuhanást.




Pofon a csendôrnek

Az amatõr roncskutatók egyike, Harangozó Gyula kállózi illetõségû fodrász szemtanúja volt, amikor a Soponya és Kállóz közötti légtérben
a németek lelõttek egy Boeing 17-es bombázót. – Lövészárkot ásattak velünk, helybéli lakosokkal a katonák – mondja Gyula bácsi. – A sérült, füstölgõ gép egyre közelebb került a földhöz. A tízfõnyi személyzet ejtõernyõvel ugrott ki. A csendõrök fogták el õket földre érésükkor. Emlékszem rá, amikor a csendõrök kísérték õket az úton, az egyik kakastollas puskatussal hátba vágta a termetes néger pilótát. A következõ pillanatban a csendõr elterült a földön, mert visszakézbõl egy hatalmas pofont kevert le neki a
hadifogoly.


Hurokban

A Székesfehérvár környéki csatákban mindkét oldalon óriási volt a veszteség, közel hatezer katona esett el. 1945 január végére a Mány, Bicske, Csákvár, Zámoly, Székesfehérvár, Velencei-tó, Tabajd, Dunapentele arcvonalon a szovjet had
sereg négy gárdája hurokba került. A közigazgatás ekkor már nem létezett, a lakosság rettegésben töltötte napjait. A német–magyar hadsereg mindent elkövetett, hogy ezt a hurokszerû frontot felszámolja, ezért a magyarországi hadszíntér leghevesebb páncélos csatájára került sor. A Zámoly–Székesfehérvár úton például hetven harckocsit lõttek ki, a szovjet 17. légi hadsereg 9. vegyes csatarepülõ ezredei folyamatosan támadták a páncélosokat. A legnagyobb erõfeszítések ellenére sem lehetett azonban a szovjet csapa
tokat a Velencei-tó északi oldaláról elûzni, sõt március vége felé óriási lendülettel ellentámadásba kezdtek, és elfoglalták Székesfehérvárt. A front ezután fokozatosan távolodott a Velencei-tótól.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Háttér

(Magua, 2008.12.31 07:49)

Ha a háttéren lehetne változtani az jó lenne mert ez a világos elveszi az ember kedvét az olvasgatástól!
ÜDV.:Magua