Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kincsvadászok a tenger mélyén

2007.08.10
Kincsvadászok a tenger mélyén
Nemrég kisebbfajta nemzetközi konfliktus tört ki a tengeralatti kincsek felkutatására szakosodott amerikai vállalat, az Odyssey Marine Exploration (OME) "jóvoltából". Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Spanyolország egyaránt igényt formál a tengeralatti régészet történetének legnagyobb kincsegyüttesére.A cég vezetői május közepén jelentették be, hogy befejezték a víz alatti feltárás első szakaszát egy hajótörés helyszínén, amit a Fekete Hattyú fedőnéven emlegettek. A régészek 17 tonnányi, mintegy 500 ezer darab ezüstérmét, aranyérméket és más muzeális értékű tárgyakat hoztak a felszínre, amelyeknek értéke a szakértők előzetes becslése szerint elérheti a félmilliárd dollárt.Az OME nem kívánta megnevezni a lelet pontos helyét, és leírni a felfedezett hajót. Független szakértők mégis azt feltételezik, hogy a brit Merchant Royal nevű vitorlásról van szó, mely 1641-ben süllyedt el az Atlanti-óceánon, spanyol kincsekkel a fedélzetén.Az a gyorsaság és titokzatosság, amellyel a kincskeresők továbbították az USA-ba a rekordméretű leletet, felkeltette a brit és a spanyol hatóságok gyanúját, hogy "jogos nemzeti kincseiket" vitték el az orruk elől.Greg Stamm régész és John Morris 13 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy megvalósítják gyermekkori álmukat a tengerről, kalandokról és kincsekről. Ekkor alapították meg az Odyssey Marine Explorationt a floridai Tampa városában, hivatásukká és megélhetési forrásukká téve a tengeralatti kincskeresést. A romantikus, ám költséges vállalkozás végül is jövedelmezőnek bizonyulhat: a Fekete Hattyú projekt a leggazdagabb kincskeresőkké teheti őket, amennyiben sikerül megvédeni jogukat a kiemelt félmillió ezüstpénzre.A Fekete Hattyú ráadásul távolról sem az első sikeres projektje az OME-nak. Tizenkét évi kutatás után az OME 2003-ban felfedezte az 1865-ben Georgia állam partjainál elsüllyedt Republic gőzöst, fedélzetén 400 ezer dollárnyi korabeli pénzérmével. A hajóról felszínre hozott érmék és tárgyak felének eladása már eddig is 33 millió dollárt hozott a cég konyhájára.A szakértők ugyanakkor rámutatnak, mekkora befektetést jelentett a feltételezett Merchant Royal felkutatása. Az OME kutatói évekig bújhatták a levéltárakat a hajótörés lehetséges helyét kutatva, a cég hajói két éven keresztül fésülték át méterről méterre a tenger fenekét, ami naponta megközelítőleg 50 ezer dollár kiadást jelentett. Egy kisebb vagyonba kerülhetett a kutatásra használt hajó a legmodernebb felderítő és helymeghatározási berendezésekkel, valamint az a távirányítású búvárhajó is, amely a felszínre emelhette végül a leleteket. Az óriási kiadásokat természetesen bőségesen fedezik majd a kincsek értékesítéséből származó bevételek. Nem csoda hát, ha most olyan szigorúan őrzik titkukat a "vállalkozók".A Fekete Hattyú tehát a történelem legnagyobb kincsleletének címére tör. Eddig a spanyol Nuestra Senora de Atocha gálya kincsei számítottak a leggazdagabb fogásnak a kincsvadászok körében. Az 1622-ben Kalifornia partjaitól nem messze elsüllyedt hajó kincseit 1985 emelték ki, s mintegy 400 millió dollárra becsülték.A Stamm által most felszínre hozott ezüstérmék darabjának ára fajtájától függően néhány száz és 4000 dollár között mozog. Az aranyérmék még drágábbak. Ebből következőleg, a kincsnek a munkálatok második ütemére hagyott részével együtt, a lelet értéke az előzetesen becsült fél milliárd dollárt is meghaladhatja.

Mindez azonban csak akkor számít, ha senki sem jelenti be igényét a sietve elszállított kincsekre. Megfigyelők máris legalább három igénylőről beszélnek Nagy-Britannia, Spanyolország és az elsüllyedt hajó kapitányának örököse személyében. Ha például a felfedezett kincset a brit partokra szállították volna, amelynek közelében a hajót a feltételezések szerint megtalálták, a brit hatóságoknak jogukban állt volna lefoglalni az értékeket mindaddig, amíg a tulajdonos kiléte bizonyítást nem nyer. Ez a folyamat azonban évekig elhúzódhatott volna. Sok minden függhet attól is, a brit partoktól és felségvizektől milyen távol kerültek elő valójában a kincsek. Amennyiben valóban a spanyol kincseket szállító Merchant Royal roncsaira bukkantak a régészek, úgy Spanyolország is igényt támaszthat annak legalább egy részére. Annál is inkább, mivel spanyol vélemény szerint az amerikaiak által felszínre hozott kincs egyáltalán nem anglia partjainál, hanem a Gibraaltári-szorosban került elő. A spanyolok ráadásul úgy vélik, nem kizárt, hogy a Sussex nevű hajóról van szó, amelynek felkutatására ez év márciusában adtak engedélyt az OME-nak. Időközben jelentkezett John Lembry, a Merchant Royal kapitányának örököse is, aki szintén jogosultságot jelenthet be a lelet egy részére, miután a tengerész ős hajóján szállította haza az élete során összegyűjtött vagyonát, mely vele együtt a habokba veszett. Az OME egyelőre határozottan elutasítja ezeket a találgatásokat. Mint fogalmaznak, a végsőkig ki kívánnak állni a becsületes munkával megszerzett leletekért. A cégnél emlékeztetnek, hogy még ha jogosnak bizonyulnak is a fentebb vázolt különféle igények, a tengerbe veszett kincs megmentéséért őket illeti a kimentettek értékének 90 százaléka. A kincskeresés tehát jövedelmező foglalatosság lehet. (Kárpátalja/Korreszpondent)

 

Forrás:

http://www.karpatok.uzhgorod.ua/hetilap/archivum/343szam/v2.html