Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ju?88-as ? a Balatonból Berlinbe

2008.01.11

Ju?88-as ? a Balatonból Berlinbe

 
megjelent: 2002.10.04 | forrás:Népszabadság | Balaton régió
 

A berlini Mûszaki Múzeum (Technik-museum) repülõgép-gyûjteményét gazdagítja az a Ju–88-as második világháborús német harci gép, amelyet 1996-ban fedeztek fel a Balatonban halászok, és amelyet a berlini szakemberek közremûködésével emeltek ki. A németek kiderítették, hogy az akkor ritkaságnak számító radarral felszerelt Ju–88-as éjszakai vadászgép 1944. december 5-én éjjel a Balaton felett repült, amikor a földrõl tûz alá vették. A pilóta lejjebb ereszkedett, de túlságosan alacsonyra vitte a gépet, amelynek orra a felszín alá bukott, a gép átfordult, az ütközés ereje letépte a pilótafülkét, benne a három repülõssel, s a gép egyik szárnya is leszakadt.

Ötvenkét év múlva leltek rá a Ju–88-asra: a halászok a gép farokrészét vették észre a víz alatt. Holger Steinle, a berlini múzeum repülõgéprészlegének a vezetõje Magyarországra utazott, közremûködött a tizenkét tonnás gép kiemelésénél. A repülõgép erõsen korrodálódott a víz alatt, egyes alkatrészeit a nagy erejû ütközés összeroncsolta. A gép maradványait egy magyarországi mûhelyben válogatták szét. A Ju–88-as helyreállításához még Norvégiából is jelentkeztek, ott az egyik fjordban két hasonló típusú gépet találtak a tenger alatt.

A Balaton mélyén lelt Ju–88-as helyreállítása nem lesz könnyû feladat, s olcsó sem: a rekonstrukció a számítások szerint több mint százezer euróba (24 millió forintba) kerül. Ebbõl a géptípusból egyébként a múlt század harmincas-negyvenes éveiben többtucatnyi változatban több mint tizenötezer darabot gyártottak.



A gép maradványait 1996-ban emelték ki a Balatonból (kép: Népszabadság – Szabó Barnabás)

A Ju–88-as a második világháborús német légierõ, a Luftwaffe egyik legelterjedtebb géptípusa volt. Használták nappali nehézvadászgépként, bombázóként, felderítõgépként, csatarepülõként, mini-repülõerõdként, éjszakai vadászként. Fegyverzete a változatoktól függõen a 7,9 milliméteres géppuskától a 13 mil-liméteres nehézgéppuskáig, a 20 mm-es gépágyúig, a 37, 50 és 75 milliméteres páncéltörõ lövegekig terjedt. A negyvenes évek elején egyes változatait radarantennákkal (formájukról szarvasagancsoknak nevezték) szerelték fel, amelyekkel az éjszakai bevetésre induló brit Mosquito bombázókat derítették fel.
Dunai Péter