Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illegális régészek Oroszországban. Cikk2 (HVG)

2007.10.09
Profik kontra amatőrök


A professzionális régészek felháborodásának az az oka, hogy az ő szavuk, amely a nemzet és az ország érdekeit szolgálja, nem jut el a nagyközönséghez, nem formálja a köztudatot. Ezzel szemben a mind jobban prosperáló fémdetektorokat gyártó cégek reklámjai azt akarják elhitetni a potenciális vásárlókkal, hogy amit csinálnak, pusztán újfajta sport vagy hobbi.

 

 

- Az oroszországi törvény hiányos - magyarázza méltatlankodva Gennagyij Afanaszjev, a moszkvai Régészeti Intézet igazgatóhelyettese. - A régészeti emlékekre vonatkozó paragrafusok világosan és szigorúan tiltják a maszek ásatásokat. A bolhapiacokon megjelenő régészeti tárgyakról azonban a tulajdonosaik minden esetben azt állítják, hogy azokat a föld felszínén találták vagy építkezés közben kerültek elő, másoktól vásárolták, esetleg régi gyűjteményből valók. Ezt pedig nem szankcionálják a törvényeink.

A rendőrség tehetetlen, mert a kincskeresőket ritkán érik tetten, és akkor is csak kis mennyiségű tárgyat foglalnak le. Az ügyek annyira jelentéktelenek, hogy még a bíróságig sem jutnak el. Ráadásul a maszek régészek nemcsak igen óvatosak - hallani olyan esetekről, amikor egyszerűen lefizették a rendőrt -, de rendkívül felkészültek is: professzionális fémdetektorokat használnak, és időközben már képzett numizmatákká, történészekké váltak. Ásatásaikat nem egy esetben gépesítik, a talaj felső rétegét markológépekkel takarítják el. A detektorokat gyártó külföldi cégek időben rájöttek, hogy Oroszország milyen hatalmas piac számukra, ezért kimondottan az oroszok számára olyan gépeket fejlesztettek ki, amelyek jól használhatók a szibériai kötött vagy a déli homokos, laza talajon.

- A kiválasztott fémkeresőket általában megbuheráljuk. Meglazítjuk a talpcsavarokat, hogy követni tudják a földfelszín domborzatát, az érzékelőt szigetelőszalaggal védjük a kopás ellen. A módszereink is sokat fejlődtek - büszkélkedik Alekszej Kalmikov moszkvai kincsvadász.

A „fekete régészek” igen összetartó társaságot alkotnak: rendszeres találkozókon osztják meg egymással a tapasztalataikat, a képzettebbek pedig „tudományos” kiselőadásokkal oktatják társaikat. Úgynevezett sportrendezvényeket is tartanak: elkerített területen kis papírzacskókban rejtik a föld alá a pénzérméket - ezeket kell megtalálni.

- Tavaly egy irkutszki falutól nem messze ütöttünk tábort. Ötven borítékot dugtunk el a versenyzők elől, de sokan a kijelölt területen kívül gyakoroltak. Jómagam is edzettem, amikor a pálya közvetlen közelében kincsleletre bukkantam. Másfél száz bronzérme I. Sándor és I. Miklós idejéből! A kincset átadtam a helytörténeti múzeumnak - számol be boldogan legújabb eredményes „kutatásáról” Valerij Garasuk, a Kincskereső és Aranyásó (Kladoiszkatyel i Zolotodobitcsik, www.kladoiskatel.ru) című lap főszerkesztője. Nos az ilyen gesztus szinte példátlan, hiszen a kincskeresők elsősorban eladás céljából kutatnak, a moszkvai Vernissage bolhapiac például tele van ásatásaik eredményeivel. Garasuk közismert főszerkesztői pozíciója, valamint a nyilvános (sport)találkozó híre miatt dönthetett az ajándékozás mellett. Az ilyen fesztivál egyébként pontosan úgy néz ki, mint bármely más hobbi-összejövetel: feliratos pólókat, bögréket és egyéb emléktárgyakat árusítanak, folyik a sütés-főzés, a versenyt követően pedig éjszakába nyúló ünneplésbe kezd a népes társaság.

Az illegális régészek több lapot is kiadnak, amelyek a fémkeresők reklámpénzeiből tartják fenn magukat; a már említett Kincskereső és Aranyásó mellett ilyen például az Ősiség és Régiség is. Számtalan honlapot is nyitottak, ahol egymást informálják a lelőhelyekről, a tárgyak eredetéről, a piaci helyzetről. A lapokban és az interneten olvasható hírekből világosan látszik, hogy tömeges jelenségről van szó.

- Értsék meg, hogy egy pasinak nem szabad otthon ülnie. A lakás számára maga a halál! - kezdi filozófiai mélységekre törő eszmefuttatását Alekszej Jelizarev. - Az őskorban a férfiak vadászni jártak, míg az asszonyok a tűzhelyet őrizték. Napjainkban pedig a tűzhelyhez akarják kötni az embert. Első látásra semmi különöset nem teszünk, csupán egy fémbottal sétálunk, de ez számunkra olyan, mint az ősembernek a vadászat.

Ezt meg is lehet érteni, de megbocsáthatatlan az a kár, amit a tudománynak, illetve a nemzetüknek okoznak. Az illegális régészek ráadásul pontosan ismerik azokat az elpusztult településeket, várakat, illetve elfeledett temetőket, amelyek értékes leleteket rejtenek. Ezeket fosztogatják tavasztól őszig.

- A vadorzó régészkedés hulláma teljesen elborította az országot, és kivetett megannyi múzeumi tárlatba illő műkincset a bolhapiacok asztalkáira, a régiségkereskedések vitrinjeibe. A barbár kincskeresés mára jól szervezett, hatalmas jövedelmet jelentő iparággá fejlődött - mondja keserűen Nyikolaj Markov, a moszkvai Régészeti Intézet vezetője. 

 

Forrás:

http://hvg.hu/kultura.korszellem/20071009_regeszet_oroszorszag/page2.aspx