Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illegális régészek Oroszországban Cikk1 (HVG)

2007.10.09

Illegális régészek Oroszországban

 

A Szovjetunióban évtizedeken keresztül leginkább a nagyberuházások veszélyeztették a földben rejtező értékeket. A mai Oroszországban pedig a „fekete régészkedés” sportja. Egész életforma, kultúra szerveződött köré.

Kép Életkép a Vernissage bolhapiacról
Ki tudja, honnan van a holmi

Amikor a botcsinálta hadisírkutató kinyitotta a fából összetákolt vidéki raktárát, csak úgy potyogtak ki belőle az emberi koponyák és csontok. Borzongató látvány volt! Szovjet katonák földi maradványai halomba hányva várták jobb sorsukat a fatákolmányban. Ráadásul mindezt a kegyelet és a hadisír-gondozás jegyében tette az amatőr exhumáló. Oroszországban nincs olyan korszaka a történelemnek, amelyet ne kutatnának amatőr kincskeresők. A II. világháború is nagy népszerűségnek örvend, hiszen minden eredeti, jó állapotban lévő tárgyért - főleg a német eredetűekért - jelentős árat fizetnek a bolhapiacokon ugyanúgy, mint a számottevő aukciókon.

- Ez egyáltalán nem a pénzről szól, nem akarok én meggazdagodni. Az a fajta kincskeresés, amelyet mi a barátaimmal folytatunk, egyszerűen kaland, könnyű adrenalin, a lazítás és pihenés egyik módja - állítja Alekszej Jelizarjev, aki aktív tagja az irkutszki kincskereső klubnak.

A kincskeresés Oroszhonban mára fejlett és népszerű sportággá nőtte ki magát. A „fekete régészek” a legújabb fémkeresőkkel pásztázzák az ismert régészeti lelőhelyeket, újságokat adnak ki, honlapokat tartanak fent, sportrendezvényeket szerveznek, de még kft-t is találni Kutató néven.

Eközben a hivatásos szakemberek már régen félreverték a harangokat, mondván, tízezer számra tűnnek el az ország történelmének tárgyi bizonyítékai. Ennek azért is nagyobb a jelentősége, mint Nyugat-Európában, mert Eurázsiának ezen a részén jóval később terjedt el az írásbeliség, így a történelmi folyamatoknak egészen a középkorig, de néhány területen egészen az újkorig a régészeti leletek a kizárólagos vagy legalábbis meghatározó jelentőségű forrásai.

- A legizgalmasabb a megszállott kincskereső számára az éjszakai kutatás. Ilyenkor semmi sem zavarja az érzékeit: sem a hívatlan bámészkodók, sem a nappali zajok - meséli lelkesen az irkutszki Kutató Kft. egyik tagja, aki a nevét azonban nem árulta el. Készségesen beszámolt viszont arról, hogy hol járt szerencsével, és milyen nagyszerű leletekre bukkant…

A Szovjetunióban a régészeti emlékeket évtizedeken keresztül a zöldmezős beruházások, vagyis a lakótelepek és az ipari létesítmények építése veszélyeztette a leginkább. A régészeti leletek feltárása ellentétes volt az építtetők érdekeivel - hiszen a tudósok vagy lelassították a munkát, vagy teljesen le is állíthatták -, ezért sok esetben nem jelentették a helyi múzeumnak a felfedezésüket, hanem megsemmisítették, lebetonozták, örökre eltüntették a tudósok szeme elől. A modern civilizáció betört az ősi kultúra területére, majd a rendszerváltás után újabb veszélyforrás lépett az első helyre, a „fekete régészkedés” sportja.

- Ki kérdezi meg a közismert politikust vagy üzletembert, hogy miért jár vadászni, hiszen húst a boltban is lehet kapni! Vagy azokat a horgászokat is megérti mindenki, akik az összes szabadidejüket a folyóparton vagy télen egy kis lyuk fölött töltik, hogy rossz esetben csupán a pecabotot fogják - kapcsolódik be a beszélgetésbe még egy, anonimitását társához hasonlóan őrző botcsinálta régész.

Forrás:

http://hvg.hu/kultura.korszellem/20071009_regeszet_oroszorszag.aspx