Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halálos légiharc mementója Újszásznál

2009.02.15

Halálos légiharc mementója Újszásznál

Különleges II. világháborús leletet emeltek ki a Tápió árterületéről a Magyar Honvédség 86. Szolnoki Helikopter Bázisának katonái és a Magyar Roncskutató Egyesület tagjai. A roncsok különlegessége, hogy hazánkban eddig még nem találtak ilyen típusú világháborús lezuhant gépet, pedig több mint négyezer harci repülő veszett oda a légiharcokban. Az La-5-ös gép törzse és szárnyai elpusztultak a nedves földben, de a fém alkatrészek jó része megmaradt.

A visszavonuló német csapatok által felgyújtott újszászi templomtorony volt az apokaliptikus díszlete annak az elkeseredett légiharcnak, ami 1944. november 16-án tombolt Szolnok térségében a II. világháború utolsó hónapjaiban. A Tisza közelében, a Zagyva és a Tápió találkozásától nem messze egy német és szovjet pilóta párbaja bontakozott ki, pár forduló után a több találatot is kapott, kétségbeesetten menekülő szovjet gép a földbe csapódott.

A hazánk egén vívott légiküzdelem még fellelhető nyomait kereső Magyar Roncskutató Egyesület tavaly augusztusban egy szemtanú beszámolója alapján sikerrel azonosította a szovjet gép lezuhanásának helyét. A nehezen járható terepen, a 32. számú főút közelében, Újszász és Szászberek közti lápos, mocsáros területen jelzett a fémdetektor. Pár méteres mélységből sikerült a típusazonosításhoz szükséges darabokat a felszínre hozni - a szakértők pedig hamarosan megállapították, hogy egy Lavocskin La-5-ös gép maradványai rejtőznek a földben.

Történelem a ponyván

A különleges leletet csütörtökön mutatta be a szolnoki Repülő Múzeumban Magó Károly főtörzsőrmester és Nagy András, nyugalmazott őrnagy. A novemberi hangulatú délelőttön három nagy ponyvára terítették ki a már kiemelt és nagyrészt megtisztított alkatrészeket, roncsdarabokat. A több száz apróbb, nagyobb fémdarab közt felismerhető volt a gép két gépágyúja, a csillagmotor, a hengerek, a műszerfal egy része, a töltényheveder darabjai. A szemerkélő eső cseppjei enyhén megnedvesítették a laikus számára felismerhetetlen alkatrészeket, a vizes halomban heverő vasdarabok kicsit olyanok voltak, mint valami absztrakt szobor szétszórt darabjai.

Képek a roncsról

A roncsokat egyesült erővel emelték ki a hét elején: a Magyar Honvédség 86. Szolnoki Helikopter Bázisának katonái, tűzszerészek, a Magyar Roncskutató Egyesület tagjai, a honvéd repülőklub tagjai vettek részt az ásatásban és a katasztrófavédelemtől is besegítettek a leletek megmentésében. Magó Károly elmondta, hogy egy körülbelül négyszer négy méteres, öt méter mély gödröt ástak, és hogy munkájukat nagy szerencse is kísérte: nagyon ritkán - tíz-tizenöt évente - van annyire mélyen a talajvíz azon a környéken, hogy a feljövő víz ne zavarja a keresést. A kutatók két napig éjjel-nappal dolgoztak, hogy kihasználják a jó körülményeket, tehát most a szárazabb talajnak is köszönhető, hogy előkerült itthon az első La-5-ös repülőgép - vagy legalábbis ami belőle megmaradt.

Egy német légigyőzelem

A lelet különlegességét érzékeltetendő Magó Károly elmondta, hogy Magyarországon körülbelül négyezer - zömmel német, magyar, amerikai és szovjet - repülőgép zuhant le a II. világháborúban, de ez az első La-5-ös, aminek előkerültek a maradványai. A roncskutatóknak kissé feladta a leckét a lelet, az azonosítást ugyanis megnehezítette, hogy a motor gyári számát átütötték, ráadásul a megtalált roncsok a teljes gép legfeljebb húsz százalékát teszik ki. A háborús nyersanyaghiány miatt ugyanis nagyon sok repülőgépe épült fából, a törzs és a szárnyak fő tartói például ebben az esetben szibériai fenyőből készültek, a burkolat pedig nem alumíniumból, hanem préselt farostlemezből állt, így a lezuhant gép még épen maradt részei is teljesen elkorhadtak a nedves közegben.

A roncs megtalálásának körülbelüli helye

A szakértőknek a megmaradt fém alkatrészek alapján kellett már-már bűnügyi technikusként rekonstruálni, hogy milyen gépről is van szó. Szerencsére a szemtanú, aki elvezette őket a lelőhelyhez, sok értékes részletet tudott felidézni. Bábosik László nyolcéves volt a légiharc idején, a következőképp idézte fel a látottakat: "azokban a napokban, amikor az újszászi temlpomtorony égett, láttam, hogy Újszász felől két repülkőgép közeledett a tanyánk felé. Az egyik menekült, mert az üldöző gép folyamatosan lőtte. Átrepülték Újszász felől a Tápió-folyót, miközben az első gép füstölt. [...] Apám kint állt az udvaron és gyorsan bezavart a házba, mert a tanya mögötti nyárfák tetejét majdnem levitte az egyik gép". Az üldözött gép hirtelen visszafordult a Tápió irányába, de már égett és darabok hullottak róla. Átrepült a tanya fölött, majd a pilóta kiugrott a gépből, de ejtőernyője már nem nyílt ki a kis magasság miatt. A vadászgép a lápos területre zuhant.

A háborús dokumentumokat, légigyőzelmi jelentéseket átböngésző kutatók a szemtanú szavai alapján a kis magasságban lelőtt gépekre szűkítették a keresést, így jutottak el Heinz Ewald főhadnagy 1944. november 16-i jelentéséig. A német légierő ásza (az öt éve elhunyt Ewald 395 bevetésen 84 győzelmet aratott) így írt a szovjet La-5-ös leszedéséről: "Szolnok-Debrecen-Tokaj légterében szabadvadászat volt a feladatunk. Szolnok felett erős légvédelmi tüzet kaptunk, majd megcsillant a nap az ellenséges vadászok kabintetején. A kísérőm magassági fedezete mellett kezdődött a harc. 100 méter magasan fordulóztunk, majd 80 méter magasról a Tisza árterébe csapódott."

La-5FN

Az orosz pilóta életét vesztette, sajnos személyazonosságát nem sikerült megállapítani, a szakértők azt valószínűsítik, hogy a szovjet 5. Légihadsereg 279. Hadosztályában szolgált. Holttestét feltehetőleg hazaszállították, vagy ismeretlen katonaként nyugszik valamelyik temetőben.

Lavocskin La-5

A kutatók a megmaradt darabok alapján megállapították, hogy a gép egészen pontosan egy La-5FN [1], az La-5-ös egyik továbbfejlesztett, erősebb motorral felszerelt, gyorsabb verziója volt. A Lavocskin La-5-ös a szovjet légierő egyik legjobb és legnagyobb számban bevetett vadászgépe volt, 1942-44 között több mint tízezer darabot gyártottak a külféle típusaiból. Sebességben és manőverezőképességben felvette a versenyt a német Messerschmittekkel, egyetlen hátránya volt - és feltehetőleg ez okozta az Újszásznál meghalt orosz pilóta vesztét is -, hogy viszonylag gyenge fegyverzettel látták el: két 20 milliméteres gépágyúja volt csak, hozzájuk 170-170 lőszer, ami igen hamar el tudott fogyni a heves légiütközetekben.

A most megtalált roncsokat a tervek szerint konzerválják, és a főbb darabokat kiállítják a múzeumban, hogy emléket állítsanak a típust repülő pilótáknak és a gépet tervező mérnököknek, műszakiaknak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

La-5

(Spongebob, 2009.12.01 17:34)

Remélem nem az utolsó darab amit megtalaltak....