Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emberi maradványok a repülőgép roncsában

2009.02.15
Emberi maradványok a repülőgép roncsában 
 

 

Rendkívüli felkérést kaptak a szolnoki repüléstörténeti múzeum és a Magyar Roncskutató Egyesület roncskutatói a közelmúltban. A békéssámsoni polgármester asszony azért kereste meg őket, hogy derítsék fel a település határában 45 évvel ezelőtt lezuhant, román felségjelű utasszállító gép becsapódásának környékét. A feladatot örömmel vállalták el.

Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1963. június 16-án reggel Münchenből szállt fel a Tranporturi Aerine Romane légitársaság Il–14-es utasszállító gépe Georghe Sandulescu kapitány irányításával. A charter járaton az öttagú román személyzet mellett huszonkilenc turista tartózkodott. Nyaralni indultak a Fekete tengeri Konstancába.

A gép jobb oldali motorja Budapest környékén kezdett el füstölni, s a pilóta Bugacnál már azt jelentette, hogy nem tudja tartani a magasságot. A magyar légi irányítás engedélyezte a gép számára, hogy lejjebb ereszkedjen. A pilóta megpróbálta elérni Aradot, ám ez nem sikerült neki, és 10 óra 52 perckor Békéssámson határában, a répaföldre zuhant.

– A szemtanúk elmondása szerint, először a szárny, majd a motor szakadt le a törzsről, ezt követően a gép pörögve csapódott a földbe. A korabeli jegyzőkönyvekből azt is tudjuk, hogy a gép teljesen összetört, a tragédiát senki nem élte túl – árulja el Magó Károly főtörzsőrmester, a szolnoki repülőmúzeum roncskutató csoportjának vezetője.

A roncskutatók egyébként nem véletlenül kerültek kapcsolatba a lezuhant géppel. A békéssámsoni önkormányzat és a falu lakossága ugyanis úgy döntött, hogy a gép tragédiájának negyvenötödik évfordulója alkalmából a település főterén emlékművet állítanak az áldozatoknak. Az emlékműhöz azonban a szerencsétlenül járt gép egy nagyobb roncsdarabját is szerették volna felhasználni. Éppen ezért kérték fel a Magyar Roncskutató Egyesületet, hogy derítse fel a helyszínt.

A szervezet alelnöke, Kocsis István egy fémdetektorral fel is térképezte a területet, s a munka után jelezte, hogy nagyobb mennyiségű fém található még a földben, a becsapódás helyén. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ez egy összefüggő fémdarab, vagy sok apró „szilánk”. Az önkormányzat ezt követően döntött a terület feltárásáról. Megkérték az érintett külképviseletek és a magyar illetékes szervezetek engedélyét és hozzájárulását.

– Ekkor keresték meg a Magyar Honvédséget, hogy nyújtsanak segítséget a feltárásban. A múzeumot üzemeltető MH 86. Szolnok Helikopterezred parancsnoka, Lamos Imre dandártábornok pedig engedélyezte az expedíciót. Így szeptember 23-án meg tudtuk kezdeni a munkát a helyszínen – meséli Magó főtörzsőrmester, akitől megtudjuk azt is: a roncskutató szakemberek mellett a szerszámokat és a kutatási hely köré felépített tábort is a szolnoki alakulat biztosította. A település önkormányzata pedig a szükséges gépeket vezényelte a helyszínre.

Magó főtörzsőrmestertől megtudjuk: a feltárás előtt tájékozódtak a balesetről és a tragédia utóéletéről. Kiderült, hogy a vizsgálatot végző hatóságok a helyszínről a repülőgépnek csak azon darabjait vitték el, amelyek a baleset kivizsgálásához feltétlenül szükségesek voltak. A többit a helyiek bevitték a faluba, illetve a MÉH-telepre is jutott a roncsokból. De természetesen a helyszínen is maradtak szétszóródott alkatrészek.

– A feltárás mindössze négy napig tartott és régészeti módszerrel folyt. Azaz ötven centiméter mélyen leszedtük a talaj termőrétegét. Az őstalajban már ekkor látszott a gép által ütött kráter. Ebben már apró fém és csontszilánkokat találtunk – emlékezik vissza Magó Károly. Elmondja: a feltárást 110 centi mélységig folytatták. Innen már két-három tenyérnyi nagyságú lemezdarabok kerültek elő. Sőt az is kiderült, még nagyobb mélységben is találhatók alkatrészek.

– Eddigre már egyértelművé vált, hogy a baleset után nem tisztították meg a tragédia helyszínét. Két és fél méter mélységből került elő a legnagyobb törzsdarab, a gép bal oldalának szárny mögötti része, amely eredetileg több mint öt méter hosszú volt. A becsapódás következtében másfél méteresre préselődött össze. Ebben a darabban több utas földi maradványaira is rábukkantunk – mondja Magó fötörzsőrmester, hozzátéve: az orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy a csontdarabok a 21-es számú szék környékén ülő három ember földi maradványai. E szék egyébként a feltárás során elő is került.

A roncskutatók a feltárás során rengeteg személyes tárgyat is találtak, mivel a becsapódás során a hátsó poggyásztér is ide préselődött. Előkerült például egy ’60-as évekből származó villanyborotva, rengeteg arany ékszer, óra és a balesetben meghalt egyetlen gyermek, a három éves Angelika Cierlitza úszógumija és homokozó játékai is.

– A most megtalált földi maradványok azonosítását egyelőre senki nem kezdeményezte. Az önkormányzat és a roncskutatók azonban megteremtették annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben is el lehessen végezni az azonosítást. A csontdarabokat ugyanis az emlékműben kialakított tároló részben helyeztük el. A földből kiszedett nagyobb roncsdarabokat pedig emlékmű mellett, a földbe ásott betonozott tárolóba fogja helyezni az önkormányzat. Az emlékműre pedig – a falu tervei szerint – az egyik legszebb repülőgép alkatrészt, a jó állapotban megtalált bal légcsavaragyat helyeztük el – tudjuk meg Magó Károly főtörzsőrmesteről.

A szolnoki roncskutatók számára egyébként a békéssámsoni volt az első civil gép, amelynek feltárásában közreműködtek. És egyben vélhetően az utolsó is, hiszen szerencsére nem sok olyan repülő-szerencsétlenség volt Magyarországon, amelynek környékét a vizsgálat során nem tisztították volna meg alaposan. A Magyar Honvédség roncskutató szakembereinek vizsgálatából egyébként az is kiderült, hogy a szerencsétlenül járt utasok között néhány székely-magyar származású is lehetett. Legalábbis erre engednek következtetni a fennmaradt utas listán található nevek.

A roncskutatók számára azért is különleges volt az Il–14-es feltárása, mivel a tömegszerencsétlenség helyszínén – a sok emberáldozat miatt – az eddigi, a katonai repülőgép roncsok feltárása során alkalmazottól eltérő, új módszerekkel kellett dolgozniuk.

A Tótkomlós közelében található Békéssámsonon november 2-án avatták fel a tragédia áldozatainak emlékére emelt emlékművet. A roncsok közé szorult utasoknak 45 év elteltével megadta a falu azt, amit akkor nem kaptak meg: immár méltó helyen alusszák örök álmukat.

További képek:

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Megdöbbentö

(koblenz, 2011.09.06 00:16)

Sem a neten sem másütt nem szerepel egy szó sem erröl a repülöszerencsétlellnségröl. Kérdem van-e egyáltalán valaki külföldön (Németországban vagy Romániában) aki érdeködik a feltárás iránt. Csak a magyar sajtó és a derék falubelieknek köszönhetö, hogy hírt adtak és egy emléket emeltek a halottaknak. A hozzátartozók, még akkor is ha most már idösebb korban lehetnek, miért nem érdeklödnek ez iránt? Olyan mintha még mindig még homály lepné ez az esetet. Hol vannak a titkos jegyzökönyvek. Mindent megsemmisítettek már, hogy a történelem se tárja fel az igazságot?!