Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak egy este látható a kingéci ezüst

2012.01.28

Csak egy este látható a kingéci ezüst

A hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeumban szerdán este kamaratárlaton láthatja először a közönség a XVI. századi ezüstlelet legszebb darabjait.
Csak egy este látható a kingéci ezüst

 

A páratlan régészeti leletre - 67 darab ezüsttallérra - 2009 karácsonya előtt néhány nappal találtak rá lakossági jelzés alapján a Tornyai János Múzeum régészei. Helybéliek szóltak a közgyűjtemény munkatársainak, hogy amatőr régiségbúvárok fémkeresővel vizsgálnak egy magaslatot a Tisza egykori árterében. A helyszínre érkező kutatók a felszínen nem találtak érdemleges régészeti leletet, azonban Bacskai István hivatásos műszeres lelet- és lelőhelyfelderítő segítségét kérték, aki rábukkant a kincsre – idézte föl a helyi viszonylatban eddig páratlan érmeegyüttes megtalálásának történetét Medgyesi Konstantin, a múzeum sajtóreferense.

A veretek nagy része egy körülbelül száz négyzetméteres területről került elő (fő képünkön a lelőhely), mindössze 10-25 centiméteres földréteg alól, de a legmélyebben megtalált érméért sem kellett 40 centiméternél mélyebbre ásni. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy egykori tulajdonosa nem ásta el, esetlegesen csak "elkaparta", vagy egy fa odvába rejthette el a kincsét. Az éremveretek egy bőrből készült erszényben lehettek elrejtve. Erre utal az a virágalakú aranyozott bronz veret, amely az érmék közeléből került elő és egyértelműen a török korra datálható.

A hatvanhét veret a XVI. század végén jelentős értéket képviselt, egy-egy ezüsttallér egy mesterember többheti vagy többhavi bérét tette ki. A kutatók feltételezése szerint az összeg adófizetés céljára szolgált vagy egy katona összegyűjtött zsoldja lehetett.

A 25-30 gramm közötti tömegű, 35-40 milliméter átmérőjű tallérok 1534-1594 között készültek, döntően a Német-Római Császárság területén. A legnyugatabbról származó tallérokat a mai Elzász, illetve Hollandia területén verték. Egy tallér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása idején, 1593-ban Erdélyben készült, két másik - Rudolf császárt ábrázoló pedig - ugyanebben az időszakban Körmöcbányán.

Az érméket a közgyűjtemény restaurátorai megtisztították, és a kutatók páratlanul rövid idő – alig több mint egy esztendő - alatt a leletanyag tudományos feldolgozásával is végeztek. Az éremkincs és feltárásának történetét, valamint a veretek részletes tárát és leírását a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ évkönyvében olvashatják el a régi pénzérmék iránt érdeklődők. Az „egyestés” kamaratárlat megrendezésének apropóját is a Hombár című periodika megjelenése adta, amelyben a Tornyai-múzeum szakemberei számolnak be az elmúlt esztendőben elvégzett munkájukról.

A kingéci határrészen találtak már eddig is izgalmas leleteket. Egy vaskori kelta csoport egykori földbe mélyített edényműhelyét, és a kelták edénykészítéshez használt,  feltehetően Erdélyből Vásárhely közelébe szállított grafitjának nagyobb rögeit, törmelékeit a műhely padlószintjén. Népvándorlás kori szarmaták, avarok nyomait is rögzítették, s a magyar honfoglalás időszakából kerültek elő aranyozott bronz női ruhadíszek, kígyófej-véges bronz karperec. Kingéc az Árpád-korban is lakott település volt, az itt élők állattartással foglalkoztak (a karámok nyomai erre vallanak). A falu talán a XIII. században néptelenedett el, ugyanis első említésekor a XIV. századi oklevelekben már Kingécpuszta (= lakatlan terület) a neve.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.