Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bronzkincsek, bronzdeponálás a késő bronzkorban

2012.01.28

Bronzkincsek, bronzdeponálás a késő bronzkorban

(A kutatási program irányítója: Szabó Gábor)

 

A bronzkor idején Európa legtöbb régiójában elterjedt jelenség a különböző tárgyakból álló bronzkincsek elrejtése. A kincsek földbe kerülésének okát máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Vannak, akik háborús fenyegetés veszélyével, vannak akik az egykori közösségek nyersanyagtartalékának, esetleg bronzöntőmesterek árukészletének elrejtésével magyarázzák a bronztárgyak föld alá kerülését. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb teret kap az az elképzelés, amely szerint az elrejtett kincsek zöme áldozati, fogadalmi ajándékként került a földbe.

1. kép: Bronzkincs Tállyáról

Hazánk területe kiemelkedően gazdag bronzkincsekben. A legtöbb és legösszetettebb együtteseket a késő bronzkor időszakából ismerjük (Kr.e. 14/13. -10. század). Az eddig előkerült késő bronzkori együttesek száma meghaladja a háromszázat. A 19. század közepétől a magyar régészettudomány cikkekben, könyvekben mutatta be és elemezte a térségből előkerült gazdag kincsleleteket. Sajnos azonban nagyon kevés leletegyüttes feltárási körülményei lettek hitelesen dokumentálva, így nehéz a földbe rejtés okát pontosan meghatározni.

Az elmúlt évtizedekben nagy veszélybe kerültek a még föld alatt lévő bronzkincseink. Magyarország területén is megjelentek, és évről évre egyre többen vannak azok az illegális kincskeresők, akik fémkereső műszereikkel már tudatosan bronzkori együttesekre vadásznak, fosztogatva és tönkre téve akár védett régészeti lelőhelyeket is. Valós adatok és legendák szólnak azokról a ritka, értékes tárgyakról és leletegyüttesekről (pl. bronzsisakok, lábvért a Bükk-hegység földváraiból, kardok, sisak Bács-Kiskun megyéből stb.), amelyek minden dokumentációt nélkülöző rablóásatásaik során kerültek ki a földből. Különösen elszomorító, hogy jó részük pusztán csak anyagi megfontolásokból kutat, a dokumentálatlanul előkerült értékes tárgyakat az országból kijuttatva kereskedelmi forgalomba is hozza, hatalmas kárt okozva ezzel Magyarország kulturális örökségében. Az ország különböző területein járva, kirándulásaink és terepmunkáink során számos alkalommal szembesülhetünk fémkereső műszerekkel járó rablók gödreivel, dúlásaik nyomaival (Mátra: Mátraszentimre, Parád-Várhegy, Bükk: Dédestapolcsány-Verebce-tető., Bakony: Bakonyszentlászló-Kesellőhegy; Zemplén: Tállya-Óvár, Telkibánya-Cserhegy). Nem egyszer találtunk kerámia- és bronztárgytöredékeket, melyeket a rablók értéktelennek ítélve a gödrök mellett szétszórva hagytak.

2. kép: Bronzkincs a nagykanizsai piacról


3. kép: Ismeretlen kelet-magyarországi lelőhelyről származó késő bronzkori szitula

Az egyre nagyobb méreteket öltő rabló tevékenység ellensúlyozása illetve a bronz kincsek elrejtésének értelmezése céljából indítottuk el 2006-ban máig tartó kutatási programunkat. Vizsgálatainkhoz olyan lelőhelyeket választottunk, amelyeken rablási tevékenység vagy bolygatás veszélyezteti a leletegyüttesek eredeti összefüggéseit. Munkánkban pótolhatatlan segítséget jelentenek azok a fémkereső műszerrel rendelkező - egykor illegális tevékenységet is folytató - amatőr kutatók, akik mellénk állva információkkal és tényleges terepmunkájukkal tudásukat a tudomány szolgálatában, a kulturális örökség megmentésében kamatoztatják. Közülük is kiemelkedik Bacskai István a KÖH által is kitüntetett hajdúnánási régésztechnikus, aki az első perctől kezdve ­- időt és költséget nem kímélve - töretlen lelkesedéssel segíti munkánkat.

A 2006 és 2010 között eltelt 5 évben 25 lelőhelyen kutattunk. Az átvizsgált lelőhelyek közül 18-n találtunk zárt arany, illetve bronztárgyakból álló késő bronzkori és kora vaskori leletegyütteseket ­– összesen 25-t. Három lelőhelyen több depólelet is előkerült: Bakson 3, Bükkzsércen 4, Zsákán pedig 2 kincsegyüttest sikerült megmentenünk.

4. kép: A program során vizsgált lelőhelyek


5. kép: A kutató csoport által talált bronzkincs Bükkszentlászlóról

Munkánk során a kiválasztott lelőhelyeket általában 4-8 műszerrel, szükség esetén 2x2 vagy 1x1méteres kerettel kutatjuk. Minden régészeti leletként értékelhető fémtárgyat pontos koordinátával látunk el. Esetenként a vizsgált területről terepmodell is készül. Ha szükséges, kisebb szondázó ásatásokat is végzünk a valós leletösszefüggések tisztázására. Ilyen utólagos kontroll ásatásra eddig Zsákán, Bükkzsércen, Óföldeákon és Bakson került sor.

6. kép: Bronzkincs bontás közben egy mátrai erődített telepen


7. kép: A tállyai kincs bontás közben

Kutató munkánk nemcsak a bronzkincsegyüttesek kontextusáról informál, hanem új megvilágításba helyezi a fémhasználat módját a késő bronzkor időszakában. Számunkra is meglepő volt a szórvány bronztárgyaknak az a hatalmas mennyisége, amire a depók keresése közben bukkantunk. Ezek közt előfordulnak ép és töredékes sarlók, tokosbalták, fibulák, fűrészlemezek, kések, lószerszámalkatrészek valamint nyersanyagrögök és öntecsek töredékes és egész példányai. Szórványleleteink legnagyobb részét a kisebb-nagyobb ép és töredékes öntvények teszik ki. A megtalált kis leletek előkerülési helyét térképre vetítve több bronzkori településen belül is elválaszthatóak olyan zónák, ahol a fémhasználat kimagaslóan intenzív lehetett.

8. kép: Bronztárgyak szóródása egy bükki lelőhelyünkön


9. kép: Szórvány bronztárgyak egy bükki erődített településről

A leglátványosabb eredményeket a baksi késő bronzkori település kutatása során értük el, ahol egy arany és két bronz kincsre bukkantunk, valamint több mint 1700 szórvány bronztárgyat gyűjtöttünk össze és vittünk térképre. A szórványként értékelhető tárgyak közt kiemelkedik egy antennás markolatú kard töredéke, valamint egy tömör markolatú kard négy összeillő darabja.  

10. kép: Bronzkincs Baksról

Leleteink sorából kiemelkedik egy bolygatatlan helyzetű, spirálkarperecekből, borostyángyöngyökből és apró bronzékszerekből álló együttes, amelyre a szilvásváradi erődített településen bukkantunk rá. Egyik leggazdagabb bronzkincsünk egy több mint 30 tokosbaltát, kardtöredéket, különleges szárnyasbaltát és karpereceket tartalmazó depó a Zempléni-hegységben került elő. A Mátra-hegységben egy lelőhelyen téglalap alakú, díszített aranylemezek, egy másikon pedig fibulákból, nyakperecekből, lándzsákból és tokosbaltákból álló kincset sikerült megmentenünk és dokumentálnunk. Kiemelkedő leleteink közé tartozik egy Mátraszőlősön előkerült lándzsákat, tokosbaltákat és karperecet tartalmazó bronzkincs, valamint a Bükkzsércen feltárt 2. kincs, amely 4 arany ékszert tartalmazott.

11. kép: Válogatás a Szilvásváradon előkerült tárgyakból


12. kép: Aranytárgyak a bükkzsérci erődített településről

A 2009. évben Erdélyben is kutattunk, ahol helyi múzeumok szakembereivel együttműködve 4 lelőhelyet vizsgáltunk át. Egy alkalommal egy késő bronzkori bronzbográcsot, egy másik, délkelet-erdélyi lelőhelyen pedig egy különleges bronzfibulából és tokosbaltákból álló kincsegyüttest sikerült feltárnunk.

13. kép: Egy Erdélyben feltárt bronzkincsünk


14. kép: Kutatás egy erdélyi lelőhelyen

 A jövőben a már megkezdett lelőhelyek kutatásával illetve újabb lelőhelyek felderítésével szeretnénk folytatni munkánkat.

15. kép: A tállyai bronzkincs eredeti helyzetében


16. kép: A Mátraszőlősön feltárt bronzkincs

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.