Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hivatásos régészek soha nem örülnek az amatőr kutatóknak

2008.08.30

A hivatásos régészek soha nem örülnek az amatőr kutatóknak
 

Pécs

Az autópálya építése kapcsán a régészekre terelődött a figyelem. Megjelentek a helyszíneken a detektoros fémkeresők, sőt a vakációzó diákok beálltak a kincsvadászok közé.

Az autópálya építésének kapcsán ismét erősödik a hivatásos régészek és a kincsvadászok közötti harc Baranyában. Dr. Nagy Erzsébet régész-főmúzeológus, a BMMI JPM régészeti osztály vezetője tart attól, hogy félbehagyott kutatási területeik megszenvedik a fémkeresők, a botcsinálta kutatók akcióit. Ezért inkább felajánlja: a régészek akár segítik is a falvak tanárait abban, hogy a vakációzó diákokat beavathassák a régészet rejtelmeibe, hogy a határban lévő településmaradványokat hogyan, milyen szemlélettel közelítsék meg. Hogy ne ártsanak vele.

Ugyanezt azonban hiába ajánlaná a fémkeresőkkel vadászgatók számára, mivel a manapság a feketepiacon nemcsak az érmék, arany–ezüst holmik kelendők, hanem szinte minden. De ha egyezséget is tudnának kötni velük, akkor sem teljes az öröm, mivel a talált pénz, üvegdarab, cseréptöredék pontos helyét utólag nehéz pontosan meghatározni.
A kincsvadászat aranykorát éli. Magáncélra bárki vásárolhat fémkereső detektorokat, és amennyiben a szomszéd kertjében, vagy közterületen szeretne „keresgélni”, a tulajdonos engedélyével megteheti. Egy jó fémkereső ára százezer és egymillió forint között mozog, ám amit megtalál, olykor ennél is többet ér. Amit megtalál az ugyan az állam tulajdona, de a feketepiac többet ad érte. Kárpáti Gábor régész szerint törvényeink értelmében minden leletért az államtól jutalom jár. Nincs meghatározva, hogy mennyi, általában a becsült érték öt–tíz százaléka. A szakember szerint ez édeskevés, olykor csupán néhány ezer forint. Így aztán látni római pénzeket, őskori kőbaltát a havi vásárokban. Mondják, hogy a régészek az átmenetileg felhagyott kutatási területeiket apró szegekkel szórják be, hogy a fémkeresőt megbolondítsák. Kárpáti Gábor „rossz szokása”, hogy a visszatemetés előtt néhány forintot tesz a gödörbe, hogy a kincskereső lássa, nincs értelme a további kutatásnak.

 

Leletek és fizetségek

A múzeumokhoz eljuttatott leletek után járó jutalom nagysága általában a megtaláló és a múzeum közös titka marad. De a két hazai végletről essék szó: a Seuso-kincsek miniszteri biztosa 10 millió forintos jutalmat tűzött ki az értékes műkincsek hazánkban „lappangó” darabjainak az előkerülése érdekében. Egyelőre hiába. A másik véglet: az aggteleki karsztvidéken, Szögliget határában több, aranyat is tartalmazó bronzkori kincslelet került elő. A lelőhely és az első kincsek megtalálója, Szenthe István geológus-barlangkutató 20 ezer forint jutalomban részesült. Kárpáti Gábor szerint „aranykincseket” ritkán találnak a régészek a településmaradványok feltárásakor. Az ilyesmit rendszerint menekülés során fa odvában, barlangban rejtették el eleink, s később nem tudtak visszamenni érte. Ilyen volt a mohácsi 24 kilós arany- és ezüstpénzlelet, és a máriakéméndi is. Utóbbi megtalálója a bíróság elé került, mert a 15 éves háború idejéből való dénárokat nem jelentette be, többet el is adott belőlük.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

akármi

(hunter, 2008.09.05 19:06)

persze dózerral nekiesni a felső 30-50 centinek etikus és követendő...